2012. január 13., péntek

A hit útján - 9.

Udvardi Erzsébet festménye
(kilencedik állomás)
Részlet Szent Josemaría Escrivá keresztúti elmélkedéséből: IX. állomás - Jézus harmadszor esik el a kereszttel. 
Már csak negyven-ötven lépés a Kálvária csúcsáig, és Jézus harmadszor is leroskad a kereszt súlya alatt. Már nem tud a lábán állni. Ereje elfogyott, fekve marad a földön.
"Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját." (Iz 53, 7)
 Mindnyájan ellene vannak: a városbéliek és az idegenek, a farizeusok, a katonák és a főpapok… Mind a hóhérjai. Anyja, Mária - az én anyám is - siratja.
 Jézus atyjának akaratát teljesíti. Szegény - meztelen. Nagylelkű - még mit meg nem tett volna? "Dilexit me, et tradidit semetipsum pro me" (Gal 2, 20), "szeretett engem, és önmagát adta értem."
 Istenem, add, hogy a bűnt gyűlöljem, szent keresztedet átölelve eggyé legyek Veled, s hogy a Te szeretetreméltó akaratodat teljesítsem. A földi élet koloncait levetve csak a Te dicsőségedet keressem, nagylelkűen, feltétel nélkül, Veled együtt egészen elégő áldozatként adjam magam.

Szempontok az elmélkedéshez:

1. Az Úr nem tud már fölállni, oly súlyosan nehezedik rá nyomorúságunk. Mint egy zsákot, úgy cipelik a kivégzés helyére. Ő mindezt szó nélkül tűri.
Jézus alázatos. Isten megalázta önmagát, hogy minket fölemeljen és dicsőségében részesítsen. Érted most már, miért mondtam neked, hogy tedd a szíved mások lába elé, hogy puhára lépjenek?

2. Mennyi fáradságba kerül a Golgotára eljutni!
 Neked is le kell magad győznöd, hogy az útról le ne térjél. De ez a küzdelem nagyszerű, valódi bizonyítéka Isten szeretetének, aki erősíteni akar minket, mert virtus in infirmitate perficitur - mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében. (2Kor 12, 9)
Az Úr tudja, hogy amikor gyöngének érezzük magunkat, akkor Hozzá fordulunk, forróbban imádkozunk, áldozatkészebbek vagyunk, és erősödik felebaráti szeretetünk is. Így válunk szentekké.
Adj hálát Istennek, hogy a kísértéseket megengedi, és azért is, hogy tudsz küzdeni.

3. Szeretnéd Jézust egészen közelrôl követni? Vedd a kezedbe az Evangéliumot, és olvasd el az Úr kínszenvedésének történetét. De nem elég csak olvasni, hanem át is kell élni. Nagy különbség van a kettő között. Az olvasás régmúlt dolgokat idéz az emlékezetünkbe, az átélés azonban azt jelenti, hogy részt veszünk az éppen zajló eseményekben, mintha mi is szereplők lennénk.
Tárd ki szívedet, és légy az Úr útitársa. S ha egyszer majd úgy érzed, hogy szíved megriad és megfutamodni készül, mert gyáva vagy mint a többiek, könyörögj bocsánatért mindnyájunk gyávasága miatt.

4. Néha az az érzésed, hogy a hullámok összecsaptak a fejed fölött. Nem látod a kiutat. Most tényleg úgy néz ki, hogy lehetetlen a nehézségeket legyőzni.
Ismét elfelejtetted, hogy Isten a te Atyád? Mindenható, végtelenül bölcs, irgalmas. Ő sohasem akar neked rosszat. Gondjaid akkor is javadra válnak, ha nem látod testi szemeddel céljukat.
Omnia in bonum! Uram, a Te bölcs akaratod teljesüljön most és mindenkor!

5. Most látod csak, mennyi szenvedést okoztál te is Jézusnak, s ez fájdalommal tölti el lelked. Milyen egyszerű bocsánatáért könyörögni, és korábbi árulásunkat megsiratni! Lelked most csordultig megtelt az engesztelés iránti vággyal.
 Helyes. De ne felejtsd el, hogy a bűnbánat lényege abban áll - ha ez mégoly nehéznek látszik is - , hogy mindig a pillanatnyi kötelességünket teljesítsük.